az abortusz gyilkosság. 
miért nem büntetik meg azokat az embereket, akik abortuszra mennek? egy ártatlan emberi lényt fosztanak meg attól, hogy éljen. 
olyan, mintha mennél az utcán, és csak úgy lelőnél egy embert. 
talán, azért nem büntetik, mert akik abortuszra mennek, elég szenvedés az, hogy tovább éljen azzal a tudattal, hogy megölt egy életet. 
elég lesz neki késöbb szembesülnie azzal a kárral, ami őt érte. mennyi szenvedéssel fog járni. 
megfogja bánni. 
és keserűség fogja el. 
én, ha terhes leszek, nem azt fogom mondani, hogy terhes vagyok, mert az nem lenne igaz. egy gyerek nem teher. 
azt mondanám: várandós vagyok. vagy állapotos. de semmi képp sem terhes. 
nem nevezném el Lafayette-nek, pedig mindenkinek azt mondom, hogy úgy fogom hívni. valami igazán gyönyörű nevet adnék neki. 

ma találkoztam Mikivel. jó volt végre, nem tíz percet tölteni el egymással. mostanában csak annyit tudtunk a sziget miatt. ő dolgozott, és amikor kint voltam, nem láttuk sokat egymást. csütörtökön és szombaton fogok tombolni szigeten. annyira várom már. megkaptam a karszalagokat. 
gyönyörűek. 
Zoénak építettem ma egy lego házat, hogy tudjon benne játszani. olyan aranyos volt! 

félek. rettentően. attól, hogy nem vagyok elég ahoz, hogy végig tudjam csinálni. felelősség. rettentő nagy felelősség. 
két órát sírtam. pedig még semmi sem biztos...

szükségem van a barátaimra, a családomra és Mikire. ennyire még sosem kellett a segítségük és a támogatásuk. 

ez egy értelmetlen blogbejedzsés, nem várom el, hogy megérsd, sőt. nem is akarom. elég, ha én értem.
csak... csak muszáj volt kiírnom magamból