beteg vagyok
mint a franc
egész éjjel nem tudtam aludni, mert köhögtem. zsírkirály vagyok, asszem. vége a sulinak, és beteg leszek. 
ez a hagyomány része. 
matyóhímzéssel és cifra betűkkel van kint a falamon.

na jó igazából nem

 tegnap kicsit jobban voltam, és átmentem ahoz a mocskos emberhez, akihez még betegen 32fokban is képes vagyok másfél órát utazni. na a lényegre kilyukadva? a héven elöttem ült egy bácsi. ötven-hatvan év körül mozgott. az ingje alatt nem volt semmi, és ki volt gombolva. tehát rendesen látszott a súlyfelesleg, na nem is ez a lényeg, hanem ott ült, szalmakalapban, látszott rajta hogy már sok mindent megélt, átélt küldönböző szinonímák még rá; gondterhelt volt a portréja. olyan, mintha a felesége küldte volna el otthonról. néha meg-meg legyezgette magát a szalmakalapjával, hogy ne legyen olyan melege, bár nem sokat segített. én meg ott köhécseltem mellette, maj' meg fulladtam, az egész vagonnak a tekintete rám meredt, ő meg egyszer sem nézett rám. csak magával foglalkozott, senkire sem nézett, csak az ablakon át csodálta a belvárosi tájat. 
furcsa volt
igazából nem tudom, miért írtam ezt le. 
szeretek embereket elemezni. számítsatok még ilyenekre. 

szeretem ezt a Szilvási Lajos könyvet, amit olvasok. király. 
a régi könyveket is szeretem. olvasni is nagyon megszerettem. 
a blogíráshoz is ettől jött meg a kedvem
(legalább is ezzel bíztatom magam) 
szép az idő. 
délkor rendel az orvos, muszáj elmennem. 
anyu megfenygetett, ha nem megyek, koncertre sem mehetek. 
hát jó
délig, meg elcsapom az időt. 

jók legyetek